Te mit kerestél Pusztavacstól kb 2km re az erdőben?
Túra
-
fgyozo
- Hozzászólások: 3792
- Csatlakozott: 2009.10.22., csüt. 16:32
- Tartózkodási hely: Budapest
- Kapcsolat:
-
fgyozo
- Hozzászólások: 3792
- Csatlakozott: 2009.10.22., csüt. 16:32
- Tartózkodási hely: Budapest
- Kapcsolat:
Re: Túra
Talpastibi!
Sajnálom hogy nem tudtad megvárni a végét … ez úton nagy örömmel újságolom hogy a
szépségversenyen a motorod a 2. helyezést nyerte el!
Az ezzel járó oklevél és ajándék (1 üveg bor) nálam van!
Közlöm továbbá hogy a rendezvényen résztvevő igényes szemű közönség, a Pali szépséges
fehérséges CX 650 -jét tüntette ki a 3.helyezéssel.
Az ezzel járó oklevél és ajándék (1 üveg bor) szintén nálam van!
Megjegyzem, nem fogom őket sokáig őrizgetni :- )
Összességében pedig minden részvevőnek köszönöm a jelenlétet, örülök hogy ismét
találkoztunk !!!!
Ha korábban esetleg nem is akkor viszlát jövőre ugyan itt!!! :- )
Kellemes dugó_mozgást, a párban 
-
Oszy
- Hozzászólások: 1968
- Csatlakozott: 2010.05.13., csüt. 09:56
- Tartózkodási hely: Székesfehérvár
- Kapcsolat:
Erdélyi túra
Erdélyi túra terv?
A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.
-
talpastibi
- Hozzászólások: 65
- Csatlakozott: 2014.05.06., kedd 22:40
- Kapcsolat:
Re: Túra
Szia Győző. Az erdőben azt jelenti,hogy az erdei úton Pusztavacs és az M5 ös között.A bor ha édes akkor valahogy érte megyek, ha száraz, vagy félszáraz akkor felajánom a cx gl csapatnak.Gratulálok az első helyezettnek.Győző remélem a képek eljutnak majd a címzettnek, de szerintem annyira nem sürgős.
-
fgyozo
- Hozzászólások: 3792
- Csatlakozott: 2009.10.22., csüt. 16:32
- Tartózkodási hely: Budapest
- Kapcsolat:
Re: Túra
4776 Olvasatlan hozzászólás talpastibi »
Köszönöm!
A bort majd megnézem, most nem is tudom ...
Pali majd jön valamelyik nap és megszakérti - bár gondolom csak el kell
olvasni mert h rá van írva :- )
Köszönöm!
A bort majd megnézem, most nem is tudom ...
Pali majd jön valamelyik nap és megszakérti - bár gondolom csak el kell
olvasni mert h rá van írva :- )
Kellemes dugó_mozgást, a párban
-
fgyozo
- Hozzászólások: 3792
- Csatlakozott: 2009.10.22., csüt. 16:32
- Tartózkodási hely: Budapest
- Kapcsolat:
Re: Túra
#4774Hozzászólás Szerző: forrest99 »
Bevallom töredelmesen örülök h nem jöttél :- )
Meg annak is hogy a Tibi és a Laci olyan későn érkeztek.
Szerencséra akkorra már kb. le volt zárva a szavazás.
Olyan gyönyörű mocival érkeztek, ha korábban jönnek félek,
nem sok esélyem lett volna.
A Pali szépséges fehér mocija így is majdnem lefölözött :- )
Még szerencse h annyit kampányoltam …
Bevallom töredelmesen örülök h nem jöttél :- )
Meg annak is hogy a Tibi és a Laci olyan későn érkeztek.
Szerencséra akkorra már kb. le volt zárva a szavazás.
Olyan gyönyörű mocival érkeztek, ha korábban jönnek félek,
nem sok esélyem lett volna.
A Pali szépséges fehér mocija így is majdnem lefölözött :- )
Még szerencse h annyit kampányoltam …
Kellemes dugó_mozgást, a párban
-
Oszy
- Hozzászólások: 1968
- Csatlakozott: 2010.05.13., csüt. 09:56
- Tartózkodási hely: Székesfehérvár
- Kapcsolat:
Re: Erdélyi túra
A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra.
-
Pesta
- Hozzászólások: 782
- Csatlakozott: 2011.04.21., csüt. 15:18
- Tartózkodási hely: Nyékládháza
- Kapcsolat:
Re: Túra Erdélybe
Oszy!
Megszólítva érzem magam az Erdély-túrát firtató kérdésedet illetően. (Nem veszem rossz néven, ha tényleg így is van, és remélem, te sem veszed rossz néven, ha ezt netán alaptalanul feltételezném.)
Őszintén szólva nem tudom, mit tegyek.
Egyrészt otthon vár a rengeteg teendő. (Nem panaszkodni akarok, de aki egy nem frissiben épült házban él, az tudja, hogy mennyi dolog van. Még csak felújítás-mániás sem vagyok, egyszerűen csak tyúklépésenként tudok haladni, így bármihez is kezdek, időbe telik.) És ez még csak a ház. A járművekről nem is beszéltem.
Másrészt ott van a "mehetnék". Azazhogy ennek a hiánya. Vagy nem is tudom. Amikor az ember az esés után a kórház ügyeletén várja, hogy végre megvizsgálják, és közben morfondírozik ennek az egésznek (mármint a motorozásnak) az értelmén, pláne, ha közben egy súlyos autóbalesetet szenvedett családot látok az váróban elkámpicsorodott hozzátartozók által kísérve... ragozzam?
Nem lebeszélni akarok bárkit is erről az egyébként sokat adó hobbiról. Szó sincs róla! Csak bennem rendeződött át valami. Legalábbis erre a szezonra így érzem. Korábbi szezonokban volt, hogy éppcsak elolvadt és felszáradt a hó, már mentem is a motorral. Az idén csak egyszer voltam "motorozni", amikor a februárban elment barátunkat temettük. (Nem, nem motoros baleset vitte el. Amikor az utolsó útjára indult, pár másodpercre felbőgettük a motorokat, és sírtunk.)
Azóta csak 2x ültem fel a gyakorlós Pan-omra. Hülyéskedtem egy kicsit, de elég is volt.
Aztán: ez az Úzvölgyi katonai temető esete.
(Miközben utánanézek ennek, hogy nehogy rosszul emlékezzek a hely nevére, azt látom, hogy a legnagyobb magyar bank "kamatmentes"(!) nyaralást hirdet, miközben közel 40% a THM! Mikor jutunk már el oda végre, hogy ne nézzük hülyének egymást, vagy ha tényleg ennyire birkák az emberek, akkor ne taszítsuk őket még nagyobb sötétségbe?!)
Persze mondhatnánk, hogy a katonai temetőnek nem kellene meghatároznia, hogy megyek-e "kirándulni", vagy sem.
Korábban úgy mentem Erdélybe, hogy ha csigalassúsággal is de javulni érzékeltem a román-magyar viszonyt. Úgy gondoltam (naívan?), hogy az EU által jelentett közösség majd szépen-lassan lényegtelenné teszi a határokat, értelmetlenné teszi a nemzetieskedést, vagy legalábbis a nemzetek közötti virtuális pengeváltásokat. Úgy éreztem korábban, hogy örülnek ott nekünk, és a románok is legalább elnézik-megértik, hogy miért mennek oda százezrével a magyarok évről-évre.
Nemrégiben találkoztam egy hölggyel, aki azt mondta, hogy ők is nagyon szeretik Erdélyt, de az utóbbi években megváltozott valami. Már nem örülnek annyira a magyaroknak - nem a románok, hanem a székelyek/magyarok sem!
Persze az előzményeket tudjuk: a Gy.F.-féle és az O.V.-féle kettős állampolgárságról szóló szavaz(tat)ás megtette a hatását.
(Amire a szlovákok ugye azzal gondoltak válaszolni pár éve, hogy aki felveszi a magyar állampolgárságot, az majd elveszti a szlovákot. Hányinger.)
2018-ban elmentem szavazatot számlálni, mert már az előző választási eredményeket is hitetlenkedve fogadtam. Meggyőződhettem róla, hogy nincs itt semmi svindli, legalábbis nálunk nem volt. Ettől függetlenül persze az eredmény az lett, ami...
2019-ben már nem mentem el számlálni, csak szavazni. Eredmény: ugyanaz.
Februárban (a fent említett barátunk temetése után) úgy lebetegedtem, hogy egy hónapig táppénzen voltam. "Kínomban" (kíváncsiságomtól vezérelve) megnéztem a külhoni szavazatok számát az erre szolgáló weboldalon. 2014-re és 2018-ra is. Megdöbbentő volt a különbség. Részletezzem? (Nem teszem. A fentiek alapján talál kitaláljátok, hogy honnan jött a legtöbb szavazat, és azok milyen arányúak voltak. Legyen elég annyi, hogy a két szavazás között nagyságrendi(!) különbség volt a szavazók számát illetően, és hasonló mértékű volt a szavazatok aránya is a regnáló hatalom és a vergődő ellenzékiek között.)
A munkahelyen is "érdekes" dolgokat látok már jó ideje. A hitelesség nem erény többé, de legalábbis nem alapkövetelmény. Főleg azon a szinten nem, ahol az egyébként a legfontosabb lenne.
Ne haragudjatok a politikai kanyarért. Huszonévesen még én is úgy éreztem, hogy nincs jelentősége a politikának. Aztán valahogy úgy tűnik, hogy mégis. Vannak közösségek, ahol szeretnék komolyan venni annak tagjait, de a hülyéket sehol nem szeretik. Meg a hülyéket kiszolgálókat sem. A példa pedig ragadós, amit fenn megengednek maguknak az "emberek" (igen, idézőjelben..!), az lemegy egészen kicsi szintekre is, szépen leépítve minden morált, amire még pár évtizeddel ezelőtt is adtak az emberek. És sajnos az emberek jelentős hányada nem bír saját értékrenddel - mindent viszonylagosnak tekintenek.
Jól látjátok: szinte az egész világgal bajom van. Egy ideje azt fontolgatom, hogy összepakolom a házat egy nagy kamionba, aztán elhúzok innen (majdnem vmi csúnyát írtam, hogy hova/mibe) olyan helyre, ahol az emberek már túlléptek azon, hogy csak egymás kárára boldogulhatnak. Nyomaszt az a gondolat, hogy az én gyerekeim ebbe a rendszerbe születtek bele, és pont ezért fogalmuk sem lesz róla, hogy milyennek kellene lennie.
Oszy!
Ennyi. Ettől függetlenül lehet, hogy seggberúgatom magam valakivel, hogy kizökkentsen ebből a melankóliából, és még az is lehet, hogy tényleg elmegyek Erdélybe - legalábbis ha szerveződik hozzá egy jó társaság.
Semmi másra nem vágyok, mint arra az érzésre, amikor Gyergyótölgyes és Gyergyóditró között egy kicsit megléptem a csapattól -erre nem vagyok éppenséggel büszke...-, és az egyik rétnél megálltam, leterítettem a kabátomat, és úgy éreztem, itt most megállhatna az idő. Nagyon kellene egy ilyen érzés. De már nem tudom, hogy erre Erdély-e a megfelelő hely, és ha netán mégsem, akkor van-e egyáltalán másik ilyen hely.
Megszólítva érzem magam az Erdély-túrát firtató kérdésedet illetően. (Nem veszem rossz néven, ha tényleg így is van, és remélem, te sem veszed rossz néven, ha ezt netán alaptalanul feltételezném.)
Őszintén szólva nem tudom, mit tegyek.
Egyrészt otthon vár a rengeteg teendő. (Nem panaszkodni akarok, de aki egy nem frissiben épült házban él, az tudja, hogy mennyi dolog van. Még csak felújítás-mániás sem vagyok, egyszerűen csak tyúklépésenként tudok haladni, így bármihez is kezdek, időbe telik.) És ez még csak a ház. A járművekről nem is beszéltem.
Másrészt ott van a "mehetnék". Azazhogy ennek a hiánya. Vagy nem is tudom. Amikor az ember az esés után a kórház ügyeletén várja, hogy végre megvizsgálják, és közben morfondírozik ennek az egésznek (mármint a motorozásnak) az értelmén, pláne, ha közben egy súlyos autóbalesetet szenvedett családot látok az váróban elkámpicsorodott hozzátartozók által kísérve... ragozzam?
Nem lebeszélni akarok bárkit is erről az egyébként sokat adó hobbiról. Szó sincs róla! Csak bennem rendeződött át valami. Legalábbis erre a szezonra így érzem. Korábbi szezonokban volt, hogy éppcsak elolvadt és felszáradt a hó, már mentem is a motorral. Az idén csak egyszer voltam "motorozni", amikor a februárban elment barátunkat temettük. (Nem, nem motoros baleset vitte el. Amikor az utolsó útjára indult, pár másodpercre felbőgettük a motorokat, és sírtunk.)
Azóta csak 2x ültem fel a gyakorlós Pan-omra. Hülyéskedtem egy kicsit, de elég is volt.
Aztán: ez az Úzvölgyi katonai temető esete.
(Miközben utánanézek ennek, hogy nehogy rosszul emlékezzek a hely nevére, azt látom, hogy a legnagyobb magyar bank "kamatmentes"(!) nyaralást hirdet, miközben közel 40% a THM! Mikor jutunk már el oda végre, hogy ne nézzük hülyének egymást, vagy ha tényleg ennyire birkák az emberek, akkor ne taszítsuk őket még nagyobb sötétségbe?!)
Persze mondhatnánk, hogy a katonai temetőnek nem kellene meghatároznia, hogy megyek-e "kirándulni", vagy sem.
Korábban úgy mentem Erdélybe, hogy ha csigalassúsággal is de javulni érzékeltem a román-magyar viszonyt. Úgy gondoltam (naívan?), hogy az EU által jelentett közösség majd szépen-lassan lényegtelenné teszi a határokat, értelmetlenné teszi a nemzetieskedést, vagy legalábbis a nemzetek közötti virtuális pengeváltásokat. Úgy éreztem korábban, hogy örülnek ott nekünk, és a románok is legalább elnézik-megértik, hogy miért mennek oda százezrével a magyarok évről-évre.
Nemrégiben találkoztam egy hölggyel, aki azt mondta, hogy ők is nagyon szeretik Erdélyt, de az utóbbi években megváltozott valami. Már nem örülnek annyira a magyaroknak - nem a románok, hanem a székelyek/magyarok sem!
Persze az előzményeket tudjuk: a Gy.F.-féle és az O.V.-féle kettős állampolgárságról szóló szavaz(tat)ás megtette a hatását.
(Amire a szlovákok ugye azzal gondoltak válaszolni pár éve, hogy aki felveszi a magyar állampolgárságot, az majd elveszti a szlovákot. Hányinger.)
2018-ban elmentem szavazatot számlálni, mert már az előző választási eredményeket is hitetlenkedve fogadtam. Meggyőződhettem róla, hogy nincs itt semmi svindli, legalábbis nálunk nem volt. Ettől függetlenül persze az eredmény az lett, ami...
2019-ben már nem mentem el számlálni, csak szavazni. Eredmény: ugyanaz.
Februárban (a fent említett barátunk temetése után) úgy lebetegedtem, hogy egy hónapig táppénzen voltam. "Kínomban" (kíváncsiságomtól vezérelve) megnéztem a külhoni szavazatok számát az erre szolgáló weboldalon. 2014-re és 2018-ra is. Megdöbbentő volt a különbség. Részletezzem? (Nem teszem. A fentiek alapján talál kitaláljátok, hogy honnan jött a legtöbb szavazat, és azok milyen arányúak voltak. Legyen elég annyi, hogy a két szavazás között nagyságrendi(!) különbség volt a szavazók számát illetően, és hasonló mértékű volt a szavazatok aránya is a regnáló hatalom és a vergődő ellenzékiek között.)
A munkahelyen is "érdekes" dolgokat látok már jó ideje. A hitelesség nem erény többé, de legalábbis nem alapkövetelmény. Főleg azon a szinten nem, ahol az egyébként a legfontosabb lenne.
Ne haragudjatok a politikai kanyarért. Huszonévesen még én is úgy éreztem, hogy nincs jelentősége a politikának. Aztán valahogy úgy tűnik, hogy mégis. Vannak közösségek, ahol szeretnék komolyan venni annak tagjait, de a hülyéket sehol nem szeretik. Meg a hülyéket kiszolgálókat sem. A példa pedig ragadós, amit fenn megengednek maguknak az "emberek" (igen, idézőjelben..!), az lemegy egészen kicsi szintekre is, szépen leépítve minden morált, amire még pár évtizeddel ezelőtt is adtak az emberek. És sajnos az emberek jelentős hányada nem bír saját értékrenddel - mindent viszonylagosnak tekintenek.
Jól látjátok: szinte az egész világgal bajom van. Egy ideje azt fontolgatom, hogy összepakolom a házat egy nagy kamionba, aztán elhúzok innen (majdnem vmi csúnyát írtam, hogy hova/mibe) olyan helyre, ahol az emberek már túlléptek azon, hogy csak egymás kárára boldogulhatnak. Nyomaszt az a gondolat, hogy az én gyerekeim ebbe a rendszerbe születtek bele, és pont ezért fogalmuk sem lesz róla, hogy milyennek kellene lennie.
Oszy!
Ennyi. Ettől függetlenül lehet, hogy seggberúgatom magam valakivel, hogy kizökkentsen ebből a melankóliából, és még az is lehet, hogy tényleg elmegyek Erdélybe - legalábbis ha szerveződik hozzá egy jó társaság.
Semmi másra nem vágyok, mint arra az érzésre, amikor Gyergyótölgyes és Gyergyóditró között egy kicsit megléptem a csapattól -erre nem vagyok éppenséggel büszke...-, és az egyik rétnél megálltam, leterítettem a kabátomat, és úgy éreztem, itt most megállhatna az idő. Nagyon kellene egy ilyen érzés. De már nem tudom, hogy erre Erdély-e a megfelelő hely, és ha netán mégsem, akkor van-e egyáltalán másik ilyen hely.
Üdv.
Pesta
Pesta
Ki van itt
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 20 vendég